Eltelt egy újabb év. Hihetetlen, hogy észre sem vettem. Főleg a második felét. Hova lett az utolsó évem első fele az egyetemen?

Valahogy nem várom. 2010 csak egy újabb év. Eggyel több, mint az előző. Én is csak öregebb leszek, az egyetem utolsó hónapjai is elrepülnek, és nyár közepén itt leszek egy "Médiaszakermber" diplomával, meló nélkül. Hiába maradok félig diák. Számít az? Hiszen egy diplomával - ha így nevezik egyáltalán a BA három éve után kapott wcpapír-értékű csodálmányt - kilépek végleg a felnőtt létbe. Önálló kereset, önálló pénzbeosztás, számlafizetés, miegymás. Nem mintha most nem így csinálnám, de most más. Most csak innen-onnan összevakart pénzekből élek és a szüleim támogatnak, amikor tényleg szükségem van rá.

Elrohant. Három év. És ha belegondolok, nem vagyok előrébb. Mármint az életem. Persze okosabb lettem, a médiához kötődő szakirodalmat mint egy könyvtári katalógus, lassan fejből vágom. Például. Sok tudást zsúfoltak a fejembe, mind a a könyvek, mind az oktatók. Megtapasztaltam, hogy milyen érzés élő műsporban lenni egy rádióban (igaz, talán ha ketten hallgatták, akkor sokat mondok, de nem az a lényeg :) ). Meg sokminden mást.

Szakmailag előrébb vagyok. De emberileg nem hiszem. És az életem se. Van néhány saját bútorom a leendő lakásom berendezendő, és van egy kutyám, azt megvédendő. Mindenem megvan amire emberileg szükségem van, szakmailag pedig még gyűjtögetem a felszerelést.

Csak valahogy mintha saját életem nem lenne. Talán ez lesz a szilveszteri fogadalmam: "Élem az Életem!"

Sikerekben gazdag, boldog új évet, minden kedves olvasómnak. Kívánom nektek mindazt, amit ti kívántok magatoknak.