Ülök a gép előtt törölközőbe csavarva, vizes hajjal, "szépítő" pakolással. Készülök az esti vendégségre. Készülök arra, hogy nálam 2-3 évvel fiatalabb korosztállyal töltsem el a szilvesztert a szülői házban. Haza menekültem. Nem mintha amúgy lenne hova mennem, de tutira megoldottam volna. Ha nem menekülnék. Egy hónapon belül a két legjobb barátomban csalódtam óriásit. Több pedig nincs. Hiszen nem lehet az embernek 6 legjobb barátja, hogy mindig legyen valaki tartalékba. Szakítottam a párommal, rá egy hétre elvesztettem a barátaimat. Illetve már korábban elvesztettem őket, csak most tudatosult...

Ez úgy egy, másfél hónapja történt. Azóta, ha csak tehetem, hazajövök a szüleimhez vidékre. Volt, hogy este hatkor döntöttem az utazás mellett, és éppen elértem az utolsó vonatot.Tudom, hogy ez menekülés, de egyelőre jólesik. Itt sose vagyok egyedül, bezárkózhatok a szobámba, ha kell a kutyámmal is foglalkozik valaki, etetnek különben nem biztos hogy ennék, főznek-mosnak rám. És legalább nem kell a "barátaim" kénye-kedvére ugranom bármikor, ha épp ŐK rosszul vannak.

Persze azért itt is van, aki bánt. Mire jók a testvérek... Persze, hogy hallgatom: itthon vagy szilveszterkor, nem csoda...stb. Most kezdjem el megmagyarázni neki, hogy ha hívtak volna bárhova, akkor is itthon lennék? Ő még itt lakik. Ő nem tudja, hogy a szülői ház a menedék.

A legbiztosabb menedék.